
A 2 cm-es lapok teherbírása és merevsége kellően nagy ahhoz, hogy gyalogos forgalmat feltételezve ne legyen szükség a lapok leragasztására. Ilyen esetekben a burkolatot pontokban megtámasztva műanyag talpakra fektetik, az így kialakult rendszert álpadlónak nevezzük. A rendszer lényegében szárazépítéses technológia, melynek fő előnye a gyors és időjárástól független kivitelezhetőség. Nincs kötési idő, nincs felfagyási veszély, a lapok utólag is könnyen kiemelhetők, az esetlegesen elmozdult, billegő elemek később is könnyen szintbe hozhatók.
Műanyag talpak anyagszükséglete
60 cm-es élhosszúságig elegendő a 2 cm-es burkolat sarkaihoz egy-egy támaszt alkalmazni. Ezen élhossz felett az oldalfelező pontokban (90×90 cm-es lap esetén a lap középpontja alá is) műanyag talpat kell elhelyezni. Az alábbi ábrán indikatív jelleggel látható a várható anyagszükséglet. Fontos figyelembe venni, hogy a megadott értékek alulbecsülik a tényleges anyagszükségletet, mivel a peremek melletti megtámasztásokat nem veszi figyelembe, illetve amennyiben nemcsak egész, hanem darabolt lapokat is el kell helyezni a burkolandó felületen, akkor a kisebb lapok alá arányaiban több megtámasztás szükséges. Ezért a megadott értékekhez ajánlott 10% többlet rendelése.

A műanyag talpakra helyezett 2 cm-es lapok között kialakuló hézag nem kerül fugázásra, a hézagok között a víz befolyhat. A talpak alatt lévő betonszerkezetet emiatt 1-1,5%-os lejtéssel kell kialakítani annak érdekében, hogy az ide bejutó víz távozni tudjon. A lejtés irányában ezért egyre magasabb műanyag talpakat kell elhelyezni. Pl. 60×60 cm-es lapméret és 1,0%-os lejtés esetén minden lejtés irányában elhelyezett talpnak laponként 6-6 mm-rel nagyobb magasságkülönbséget kell áthidalni.
Mivel a fogadó szerkezet lejtésben van (ferde sík), a burkolatot pedig vízszintes síkban szeretnénk elhelyezni, ezért a talpak feje néhány fok erejéig billenthető (ún. önbeálló).