A kosara üres.
Kültéren egyre gyakrabban alkalmazunk 2 cm vastagságú lapokat, melyek többféle módon fektethetőek:
- ragasztás nélkül ágyazórétegbe (pl. homokba, talajra, finom kavicsba);
- álpadlós rendszerként műanyag lábakra;
- hagyományosan ragasztva padlóra.
Fűre / homokra / kavicsra fektetve könnyen létrehozhatunk tipegőket, ösvényeket. Ily módon a lerakás nagyon gyorsan kivitelezhető akár házilag is (szakképzett burkoló nélkül). Szükség esetén a burkolatok áthelyezhetők, eltávolíthatók. A lapok közti ajánlott távolság 3-10 cm.
Álpadlós rendszer alkalmazása esetén a fogadó, vízszigetelt beton aljzatot ~1,0-1,5%-os lejtéssel kell kialakítani, hogy a lapok közt becsurgó víz elvezetődjön. Ezen aljzatra állítható magasságú műanyag talpak kerülnek elhelyezésre, melyek a lapok 4 sarka mentén adnak megtámasztást a 2 cm-es burkolatnak. Ugyanezek talpak biztosítják a lapok közti 2-3 mm-es hézagot is, mely álpadlós rendszerben nem kerül kitöltésre fugaanyaggal. A rendszer előnye, hogy a teraszlapok alatt vezetékek és kábelek könnyen elvezethetők.
A hagyományos, ragasztott fektetést olyan kültéri helyeken ajánljuk, amelyeket gépjárművek is igénybe vesznek, pl. garázsbejárók, parkolók, stb. Az így készített burkolatnak:
- kiemelkedő ellenállása van koncentrált és dinamikus terhekkel szemben;
- akár azonos burkolat használható gyalogosforgalom és gépjárművek által használt helyeken;
- alkalmazható lakossági és közületi felhasználásra is.
A fentiekből következik, hogy nincs különösebb értelme / nem gazdaságos olyan helyen ragasztva burkolni 2 cm-es lapot, ahol gépjárműforgalom nincs jelen.